2017. július 24.     |     Kinga, Kincső
 

Szerb kultúra

Kultúra:   -  Jubileum - I. időszak - II. időszak - III. időszak - IV. időszak - V. időszak

A Bánát Néptáncegyüttes jubileuma

Deszk község őrségi település. A történelem folyamán megesett, hogy teljesen kihalt, majd újra benépesült. A település népességét tekintve mindig jelentős nemzetiségi lakosságról beszélhetünk, hisz ha csak az 1891-es népszámlálást nézzük, akkor a faluban 2729 szerb és német ajkú lakos volt. Ha az 1920-as népszámlálást nézzük, akkor 2358 lakost tartottak nyilván nemzetiségi hovatartozást nem említve. Az utána következő időszakban is a lakosság száma stabilizálódik, de nagymértékben csökken. A mai adatok szerint a falu kb. 2900 lakója közül 178 szerb nemzetiségű. Az adatokból kitűnik, hogy a deszki lakosok nagy része a századfordulón szerb volt, de ez az arány a mai időre lecsökkent majdnem a minimálisra. Mivel a szerb lakosság fennmaradásának egyik kézzelfogható jele, kulturális élete, évszázados múltra tekinthet vissza. A nemzetiségi hagyományaik megőrzése nem csupán joga, de kötelessége is minden szerbnek a mában és a jövőben is. Ha abból indulunk ki, hogy a nemzetiségi élet fönntartója a népművészet - népzene, népdal, néptánc - nem nélkülözheti a szervezett formát. Sajnos ehhez nem mindig voltak meg a szükséges feltételek. Régen a szerb görögkeleti egyház támogatta a kulturális tevékenységet, szervezte az egyház alá tartozó iskolákban az ünnepségeket, de sajnos ezt nem dokumentálták, ösztönös belső összetartás jellemezte e tevékenységet, és hála Istennek, mindig akadt valaki, aki egybefogta és összehangolta a tevékenységet. A deszki szerbek kulturális életében öt időszakot különböztetünk meg a századfordulótól napjainkig. I. időszak: A századfordulótól az I. világháború kezdetéig (1900-1914) II. időszak: Az I. világháború kezdetétől a II. világháború befejezéséig (1914-1945) III. időszak: 1945-1972 között IV. időszak: 1973-1990 között V. időszak: 1990-napjainkig

I. időszak (A századfordulótól az I. világháború kezdetéig)

Erről az időszakról elég halvány képet tudunk alkotni, hisz írásos anyag hiányában csak hallomások és szájhagyományok alapján tudunk a kulturális munkáról beszélni. Sajnos nem korabeli tanúk, sem szereplők nem szólhatnak már az eseményekről. Legmegbízhatóbb a következtetés az újból a régire, múltbeli aktusokra, szokásokra és megnyilvánulási formákra. A görögkeleti egyház és a hozzá tartozó felekezeti szerb iskola volt gondozója, hordozója a tradícióknak, szokásoknak. A papok és tanítók szorgalmas, szívós munkával tanították a fiatalokat a régi hagyományok tiszteletére, szeretetére és gyakorlati alkalmazására. Különösen nagy feladata volt az amatőr színjátszásnak. Sajnos az utókor számára nem maradtak meg a régmúlt eseményekről és az események szereplőiről adatok. Mivel az egyházi ünnepekhez kötődtek, csak annyit tudunk, hogy milyen alkalmakkor tartották őket. Megmaradtak viszont a régi dalok és táncok, sőt azok a könyvek is amelyekből a színdarabokat tanulták.

II. időszak (Az I. világháború kezdetétől a II. világháború befejezéséig)

Ebben az időszakban az egyház szerepe csak növekedett, illetve erősödött. A szakasz első részében nagy nyomás nehezedett a szerbekre, ami igaz, hogy az egész időszakra jellemző, de a 20-as években tetőzött. Talán éppen ezért az itt maradt és nem optált szerbség még jobban összekovácsolódott, amiben nagy szerepe volt a görögkeleti egyháznak. Az egyház buzgón gyakorolta a népi szokásokat, hagyományok és ünnepek műsorainak szervezését és lebonyolítását. Az időszak első felében a színjátszás dominált. Az akkor játszott színdarabok minden bizonnyal az akkori társadalmi kört tette nevetségessé. Az egész II. szakaszt a színjátszás jellemezte, de a szereplők között többen jól táncoltak és énekeltek is, így lehet beszélni arról, hogy jó néhány színdarabba beépítették az éneket és a táncot is. A kedvezőtlen körülmények között dolgozó csoport tevékenységének a II. világháború kitörése vetett véget. A fiatal férfiakat katonai szolgálatra vitték, így érthető, hogy ezidőben senkinek sem volt kedve táncolni és énekelni. Csak nagyon ritkán, nagy ünnepekor tértek be az iskola által biztosított osztálytermekből átalakított helyiségbe, ahol énekeltek és táncoltak, de fellépésről szó sem lehetett, így maradt ki egy időszak 39-45 között. Ennek a kimaradásnak a hátrányait csak a háború befejezését követően érezték meg, amikor újra kellett mindent kezdeni.

III. időszak (1945-1972)

Már az első szabad szerb karácsonyi ünnepre újjászerveződik a színjátszó csoport és a hagyományokhoz híven előadnak egy színdarabot. A helyzet merőben más volt mint addig, hisz az előállt körülmények között szabadon kifejthették képességeiket, valóra válthatták elképzeléseiket. Sajnos azonban a jó körülmények nem voltak elegendők, hisz a háborúban sokan elestek, elmenekültek az országból, vagy egyszerűen kiöregedtek. Az utánpótlás az elmúlt fél évtized alatt az említett okok miatt elmaradt. Azonban a karácsonyi fellépéssel - bár színvonalát tekintve nem volt magas - a körülményekhez képest, meg voltak elégedve, és ezzel kezdetét vette egy újabb kulturális fellendülés. Bebizonyosodott azonban, hogy az újabb generációnak nagyobb igénye van a zenére és táncokra, így az előadásokban a tánc és a zene felé orientálódtak. A népviseletet maguk készítették, hangszereiket maguk vásárolták. A háború utáni időszakban a kulturális tevékenység zártságát különböző nagy rendezvényekkel próbálták megtörni, így nyílt lehetőség a deszkiek számára is, hogy táncaikat, zenéjüket nem csak a falujukban, hanem az ország nemzetiség lakta területein is bemutatták. 1950-ben egy 14 tagból álló deszki csoport a magyarországi nemzetiségi együttesek történetében egyedülálló turnén vett részt 43 fellépéssel. Műsorukat tarlón, országúton, különböző összetákolt művelődési házakban adták elő, egyetlen zokszó nélkül a közismerten rossz élelmezési és más körülmények között. Ez a turné nem volt kéjutazás, csak néhány példát említenék, melyek a nehéz körülményeket tetézték: alvás padláson, fészerben, néha istállóban is, emellett igen nehéz a jegyrendszeri élelmezés is. Küldetés volt ez, amely a deszki szerb fiatalok népművészet- és anyanyelvszerető munkáját dicséri. Ez a turné csak lendületet adott a munkára, mely tetőzött a Deszki leányszöktetés című kompozíció bemutatásával a Nemzeti Színházban, majd következett az újszegedi Szabadtéri Színpadon az ismétlés. A sikerrel együtt járt az együttes létszámának növekedése, természetesen a munkába bekapcsolódtak a falu magyar fiataljai is. A Gyulán megrendezésre kerülő nemzetiségi néptáncfesztivál volt a csoport tevékenységének csúcsa, sajnos az 56-os események ismét negatívan hatottak rájuk, illetve a csoport tevékenységére. A különböző társadalmi és gazdasági átszervezések miatt próbált talpra állni a csoport, de sajnos 1962-ben Deszken megszűnik a kulturális tevékenység, pedig ekkor lehetett volna az együttest országos hírnévre vinni. Sokáig érkeztek még meghívások, melyek válasz nélkül maradtak. Felmerült még a generációs probléma is, hisz nem voltak fiatalok, akik beálltak volna a kiesők helyére. A súlyos válság idején mindössze néhány fiatal kezdte el tevékenységét a deszki szerb paplakban, ahol saját szórakozásukra és a hagyományok megőrzésére próbáltak kiutat keresni. Talán e kitartó munka volt az alapja és lett az alapja a ma is működő "BÁNÁT" szerb néptáncegyüttesnek. Hisz azok, akik mint gyerekek magukba szívták az anyanyelv, a kultúra szeretetét, ma is aktívan részt vesznek ennek ápolásában.

IV. időszak (1973-1991)

A deszki szerb klub megalakulásával kezdetét vette egy újabb periódus, az új formában való kultúra és hagyomány ápolása. Játékos módon, de nagy buzgalommal és odaadással ismerkedtek meg nemzeti táncaikkal és dalaikkal, szorgalmasan tanultak. Azonban az első fellépés mégis a 73 elején bemutatott "Izbirácsica" színdarab volt. A sikerek láttán a létszám kezdett emelkedni, és így az év végére elérte a 30 főt. A lelkiismeretes és aktív munkának köszönhető, hogy 1974-es MOM Művelődési Ház színpadán történt bemutató ("Ötös fogat tánca népzenére") meghozta a fellépésekre való meghívás özönét. Ez természetesen köszönhető az előző periódus sikereinek is. A kulturális műsorokban a tánc és a zene mellett az anyanyelv ápolása is dominált. A csoport népszerűsége egyre növekedett és tagjainak száma elérte a félszázat. A fellépések számának növekedése természetesen a munka és feladat növekedésével is járt. Amellett, hogy a fent említett tevékenységet folytatták, fontos feladat volt a külföldi, főleg jugoszláv csoportok fogadása is, hisz a tőlük ellesett dolgokat fel tudták használni munkájukban. Természetesen a dicséretek és a kitüntetések sem maradtak el, így a Kulturális Minisztérium Dicsérő oklevele, valamint az ez időben legjelentősebb kitüntetés a "Szocialista Kultúráért". E kitüntetésben a csoport három tagja is részesült. A 80-as években bekapcsolódott a csoport a táncház mozgalomba, ezzel is népszerűsítve a szerb néptáncot és népzenét Szegeden és környékén. Az utókor számára e korszak zenéjének anyaga az "Igraj kolo" (Járd a kólót) lemezen maradt meg. Természetesen emellett több televíziós és rádiós műsor is foglalkozott a csoport tevékenységével. Hogy a megmérettetés igazi legyen, különböző minősítő és bemutató fesztiválokon vettek részt, ahol a bronz fokozattól eljutottak az arany II-ig. Az aktív tevékenységhez szükség volt az anyagi támogatásra is, hisz a helyi községi vezetés, valamint az MDDSZ már nem tudták az összes igényt kielégítő pénzt biztosítani. Így jött létre a mai napig is tartó szoros együttműködés a Dél-Tisza Menti ÁFÉSZ-szal 1984-ben. Ez az év egy újabb kapcsolat kialakításának a kezdete is, hisz Jugoszláviába kaptak meghívást a "Levacki Sabor"-ra, illetve Rékovácba, akikkel a mai napig tartó szoros baráti kapcsolatot alakítottak ki. Ez időszak végén a megváltozott társadalmi viszonyok miatt is gondolni kellett az újabb forma megteremtésére, mert a felsorolt tevékenységek mellett más, a nemzetiségi élet fennmaradásához nélkülözhetetlen tevékenységekkel is foglalkozni kellett. Az új finanszírozási "Pályázati rendszer" beindítása szükségessé tette, hogy megalakuljon a deszki "BÁNÁT" Szerb Kulturális Egyesület, mely a tevékenység továbbvivője.

V. időszak (1991-napjainkig)

A már említett tevékenységek mellett e szakaszban fontos feladat lett a deszki néphagyományok, népszokások föltárása, valamint a régi tárgyak, népviseletek, használati eszközök összegyűjtése, a görögkeleti szerb egyházzal való szoros együttműködés, a kultúra és nyelvápolás terén. Az 1993-as év a 45/20 jegyében telt el, ami a deszki szerb tánccsoport 45, a "Bánát" néptánc 20. éves jubileuma. E jubileumot a csoport eddigi tevékenységéhez méltóan ünnepelte meg. Nem volt megállás, mert az új koreográfiák betanulása és a fellépések mellett más új tevékenységeket is be kellett iktatni a programba, mint a "DESZKI FÜZETEK" kiadása, ami az összegyűjtött deszki szerb népszokások írott formában való kiadása. Fontos, hogy a gyűjtés anyaga más helyen is megjelenjen ezért a "PCSESZA" kiadványaiban is bemutatták. Az új rendezvényeken, mint amilyenek a jótékonysági koncertek, a falunapok és a "Sabor Srpske Kulture" a csapat aktívan részt vett. A munkát a minősítő fesztiválon 1996-ban az új minősítő rendszer szerint a "minősült" fokozattal jutalmazták. A tánc mellett a zene is fontos, ezért már tradíció lett a deszki "Banatski Sabor" Népzenei találkozó, melyen a Magyarországon szerb zenét játszó és népzenét és népdalt ápoló egyének és csoportok vesznek részt. Fontos feladat a külföldi kapcsolat főként az anyaországgal, Jugoszláviával, ezek között is az első helyen Zlatibor és környékével, de folytatódott a rékováci kapcsolat is. A népviseletet is fel kellett újítani és bővíteni. E periódus a költözések periódusa is volt, hisz a gyakori átalakítások miatt többször több helyre kellett költözni. Talán a Faluház átadása, az ígéretek szerint, megoldja e problémát, vagy más, de reméljük, végleges, a csoport tevékenységét biztosító hely, amely megfelel minden igénynek. Természetes az is, hogy nagy és fontos feladat az utánpótlás nevelése is, ami a deszki csoportnál is az első helyen szerepel, hisz az utánpótlás a biztosítéka annak, hogy e munka folytatódik. Az 1998-as év a jubileum jegyében 50/25 zajlik, természetesen munkával, a kitűzött célok elérése érdekében "az anyanyelv, kultúra és hagyomány" ápolásában.