Története
A gyökerektől máig – szerb kulturális élet Deszken
Bevezető
Ha Deszket említjük, három fontos dolog jut az emberek eszébe:
-
Első a Szanatórium, a Gerliczy kastélyban tüdő- és szívbetegek gyógyítására kialakított korszerű kórház gyönyörű környezettel.
-
Második a „zöld arany”: a salátatermesztésnek sajnos ma már csak volt központja, ami a falu fellendüléséhez vezetett.
-
Mára a búza és a rózsatermesztés került előtérbe.
-
A harmadik és talán legismertebb, a szerbség és a szerb kultúra, hisz ebben a faluban mindig fontos szerepe volt és van a szerb nemzetiségnek.
A deszki lakosok nagy része a századfordulóig szerb volt, de ez az arány mára majdnem a minimumra csökkent. Szegedhez, a nagy kulturális tájközponthoz való közelsége érezteti hatását; szerb lakói és ma már elmondható nagyszámú szimpatizánsai erős öntudatossággal, hűséggel és szeretettel ápolják az ősi hagyományokat. Mindenki tudja, hogy a nemzetiségi (szerb) közösség fennmaradásának és nem utolsósorban fejlődésének legjelentősebb feltétele a sajátos kulturális élet magas szintű művelése. Művelésének fő célja, hogy megőrizze ősi tisztaságát, egyedi vonásait és, hogy ellenálljon az idegen befolyásnak. Fontos, hogy egy nemzetiség (szerb) kulturális élete sokoldalúan fejlődjön, minél több népművészeti ág legyen, de ez mind egységesítve. Deszken átfedés, sőt összeolvadás van a mindennapos kultúrában a magyar lakosok kulturális életével.
Ha azt állítaná valaki, hogy Deszken tiszta szerb kulturális életről beszélünk, akkor az téved. Hisz a szerb kultúrát közösen ápolják szerbek és magyar szimpatizánsaik. Nem is képzelhető el ez másként, hisz együtt élnek, dolgoznak, közös programokat szerveznek. Táncolnak, énekelnek és szórakoznak; és egymás kultúráját, ami talán a legfontosabb, tisztelik. Természetes, hogy minden deszki szerb beszél magyarul, de elmondható, hogy sok magyar is beszéli a szerb nyelvet. Az idősebbek tanultak a barátoktól tanfolyamokon, de köszönhető ez az iskolai (ma már külön szerb általános iskola) szerb nyelvoktatásnak nagyszámú gyerek részvéttel. A sikeres tánccsoport vonzotta a fiatalokat, hisz a munka, a gyakorlás gyümölcse a sok fellépés az országban és Európa szerte, sokak számára vonzó volt.
„A kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának” (Kodály Zoltán).
Kodály e kijelentése fontos a nemzetiségek számára, mivel létszámuk évről évre csökken, és az elődök kultúrájának eltűnéséhez hozzájárul az asszimilició is. Így van ez Deszken is, ahol mindig nagy jelentősége volt a szerbség nyelvének, vallása és kultúrája ápolásának. Így volt ez akkor is, amikor nagyszámban éltek a faluban, és így van ma is, amikor kevesen élnek őseik földjén. A mai rohanó, gyorsan fejlődő világunkban sok veszély, környezeti katasztrófa, rombolás fenyegeti örökségünket.
Azok a népcsoportok melyek olyan környezetben élnek, ahol kisebbségben vannak, mint a deszki szerbek, fokozott figyelmet szentelnek tárgyi, építészeti, vallási, népi és szellemi kultúrájukra.
Kiindulva abból, hogy a nemzetiségi élet egyik legjelentősebb és legfontosabb fenntartója a népművészet, illetve a népzene, néptánc és népdal; érthető, hogy ezek a tevékenységek nem nélkülözhetik a szervezett formát.
E szervezett forma Deszken а Deszki Szerb Néptáncegyüttes, amelyik 1948-ban alakult, majd folytatódott 1973-tól mint Bánát Néptácegyüttes, 1991-től Bánát Szerb Kulturális Egyesület, s 2004-től Bánát Szerb Kulturális Közhasznú Egyesületként tevékenykedik.
Régen a szerb görögkeleti egyház támogatta a kulturális tevékenységet, de ez csak az egyházhoz tartozó iskolában és egyházi ünnepekkor volt. Ezekről az akkor fontos eseményekről nem készültek dokumentumok, csak hallomásból tudunk róluk. Ezért fontos, hogy felkutassuk a múltat, és a meglévő dokumentumok és elbeszélések alapján egy tisztа képet alkossunk. Sokan feldolgozták és sok helyen tanulmányokban és kiadványokban megjelentették a deszki szerbek történetét és kultúra ápolásukat.
Néhány fontosabb kiadvány: “Deszk története és néprajza“ (Deszk Községi Tanács kiadásában 1984.), Kikli Tivadar “A deszki szerb nemzetiségi néptáncegyüttes története“ ( Dél-Tisza menti ÁFÉSZ kiadványa 1984.), “Deszki füzetek” 1. száma 1993.-ban, az 5. száma 1998-ban, (a Bánát Szerb Egyesület kiadásában) az együttes 20, illetve 25 éves jubileuma alkalmával, aminek anyaga megjelent a“Szerb Kalendárium “ –ban is a jubileumok éveiben (Szerb Országos Önkormányzat), Dr. Felföldi László A Maros menti szerbek tánchagyományai ( Szerb Országos Önkormányzat 2003. ), Szerb Örökségünk (Bánát Szerb Kulturális Közhasznú Egyesület 2013.), Brczán Éva: A Maros menti szerbek értékei nyomában (Bánát Szerb Kulturális Közhasznú Egyesület 2018.). Ezek a kiadványok szolgáltak alapul sokak számára a szakdolgozatok írásához, és természetes, hogy e kiadványhoz is. Ahhoz, hogy a mai helyzetet megértsük, tudjuk mi miért van, és lássuk a jövőt, el kell indulni az alapoktól. Ezért fontos, hogy az alábbiakat megismerjük:
-
A Deszki szerbek történetét a község történetében, életében
-
A szerbség kulturális életét régen és ma
-
A szerbség fennmaradását a jövőben
A Deszken élő szerb lakosoknak viszont nagyon fontos, hogy évszázados múltra visszatekintő kulturális életéről sokan tudjanak, és tiszta képet kapjanak. Ezért kell mindig a meglévő hiteles írásokat felfrissíteni, és a még felkutatott dokumentumokat hozzáadni.
A nemzetiségi (szerb) vallás, nyelv és kultúra megőrzéséhez nem csupán joguk van, de ez kötelezettségük ma is és a jövőben is az itt élő szerbeknek, amiben segítenek a szinpatizánsok.
A deszki szerbek rövid története a község történelmében, életében
Deszk Magyarország déli részén Szeged városközponttól 10 km-re a földrajzi „Bánát” legészakibb részén a magyar – román - szerb hármashatár közelében fekszik. Маga a falu a Tisza, Maros folyók vízjárta területén, illetve a Maros-torok közelében fekszik. A falu elnevezésével kapcsolatban több verzió és legenda is létezik. Egyik legenda szerint Szteván Decsánszki az országban bírtokokat kapott, melyre letelepítette saját szerb parasztjait, akiket descsánszkinak hívtak, a települést pedig Deszká-nak. A másik népi etimológiából eredő hipotézis: nevét a fahidakról, deszkából összetákolt átjárókról kapta. A legvalószínűbb viszont a Deszkó szerb férfi személynév alapján kaphatta.
Az alapítás, valamint a szerbek letelepedésének pontos ideje sem ismeretes. Egy 1330-ból származó oklevél említi első ízben Százegyháza települést, ami a mai közigazgatási terület határszélén volt. Cask feltételezés, de a legvalószínűbb, hogy Deszk is ebben az időben alakult. A falu lététéről a XV. századból ismerünk adatokat. Az Estáry család 1411-ben kelt oklevele első ízben említi Deszket és egy 1490-es okirat, ahol Deszk néven a királyi család hűtlensége miatt az Esztáty család összes Csanád megyei birtokát Losonczi Lászlónak adományozza, így Deszket is. Sajnos Deszk történetéről kevés adatunk van, mégis biztos a léte, hisz a török hódítás idején (1500-as években) a nahi defterében szerepel a falu. A lakosok 1 szerb kivételével mind magyarok voltak, ami a török hódítások miatt megváltozott, hisz sokan elmenekültek. De nem volt jó hatással a gyakran változó tulajdonosság és hovatartozás sem, ami a XVIII. sz. elején teljesen elnéptelenedettséghez vezetett. Amikor Bránkovics György szpáhi birtokokat kap az országban, az elnéptelenedett Deszkre szerbeket telepíttet, akik állattenyésztéssel és mezőgazdasággal foglalkoztak. A felvirágzás az 1730-as évekre tehető, aminek következtében 1746-ban községgé nyilvánították.
Az idők során Deszk harcok, árvizek és tüzek következtében sokszor elnéptelenedett, elpusztult majd újraépült, és újratelepítették. A szerbség története is egy összetett dolog ez időben. Nem vagyunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy nem a nagy szerb népvándorlás IFIZI Árszénije Csárnojevity (1690) leszármazottai az itteni lakosok.
A szerbek Deszken és a környékén is „sto” nyelvjárással beszélnek, ami bizonyítja, hogy nyelvjárásuk a sumadiai -vajdasági-hoz tartozik. Vallásuk a görögkeleti „pravoszláv”, mely mindig nagy jelentőségű volt, és maradt a mai napig a fennmaradás szempontjából. Fontos volt az ünneplés, hisz a fennmaradt adatokból kiderül, hogy 1770-ig évente 170 napot ünnepelt a nagy szegénységű szerbség Deszken.
A XIX. századtól már tisztább a kép, hisz Gerliczy Ferenc (1748-1833) birtoka lett, és nagy fejlődésnek indult. A lakosság nagy része (80%) szerb volt, de fokozatosan telepített be magyarokat is. A szerbek számára fontos volt a vallásuk gyakorlása, ezért már az 1800-as években a meglévő fatemplomhoz (aminek helyén 1970-ig egy fakereszt állt) közel egy „kemény anyagból", téglából építettek templomot. Sajnos a forradalmi (1848-1849) események, harcok során, ahogy a falu, úgy a szerb templom is leégett, és a szerb lakosság is délre menekült. A forradalom leverése után a Habsburg egyeduralom korában a falu újra épült, és a szerbek egy része is visszatelepült.
Amikor anyagilag megerősödtek a deszki szerbek, a régi templom helyére újat építettek, amit 1859-ben szenteltek fel „Jézus színevallomása „ napján (augusztus 19). Igaz a torony csak 1869-ben készült el. A katolikus templom 1904-ben épült, ami azt jelentette, hogy a szerb lakosság nagyobb számban élt a faluban, és a magyarok csak később erősödtek meg a Gerliczy család révén.
Harang szentelés
A XIX. század végén és a XX. század elején a deszki lakosok, így a szerbek, elsősorban anyagilag erősödtek meg. Az 1879. évi szegedi nagy árvíz után a teljesen elpusztult várost újjá- építették. A szükséges építőanyagot fából készült uszályokon és tutajokon szállították a Maroson és Tiszán. A legtöbb hajó és uszály vontatását deszki szerbek végezték. Így alakult ki a „hajóvontató” foglalkozás.
Az első világháború kitörése kétszeresen sújtotta a deszki szerbeket. Ami a politikai részét illeti, a háború Szerbia ellen indult, és ebben nem akartak részt venni. Viszont sokan, elsősorban a szegények részt vettek benne, és sajnos sokan áldozatai is lettek, amit a ma is álló I. világháborús emlékszobor talapzatán szereplő szerb név is bizonyít. Maga a szobor a falu központjában található, ma már felújított állapotban. Érdekesnek mondható a Nagy Háború utáni szerb megszállás története is. Míg Szegedet 1918-1920-ig a francia gyarmati hadsereg tartotta megszállás alatt, addig Újszegedtől Makóig, köztük Deszket is a szerb haderő felügyelte. A szerb csapatok bevonulása, aminek örült a szerb lakosság, 1919-ben „Arangyelov” napján volt. Ez a helyzet nem tartott sokáig, hisz a Trianoni békekötés Deszket Magyarországhoz csatolta (bár a falu szerbjei küldöttséget küldtek a szerb királyhoz, aki megígérte, hogy Deszk és a Maros menti falvak mind Szerbiához lesznek csatolva). Ez csak ígéret maradt, mert nem így történt: Deszk is a többi Maros menti település Magyarország részévé vált. Ez a helyzet sok szerbnek nem felelt meg, félve a megtorlástól és elnyomástól, így 1920-1936 között folyamatos lett a kivándorlás. Elsősorban Szerbia felé vették az irányt, ahol még ígéretet is kaptak a letelepedésre, ami nem mindig valósult meg. Természetesen az új világ Amerika felé, valamint Ausztráliába is vitte az embereket.
A tőkések és födbirtokosok uralmát állította vissza Magyarországon a Horthy- rendszer, ami a többségnek nem volt jó. A kizsákmányolás érdekében elnyomták a népet, magyart és nemzetiségit egyaránt. Viszont a soviniszta politika a nemzetiségekre jobban hatott, mint a magyarokra. Ezt bizonyítja, hogy az itt maradt deszki szerbek is mindennapi bántalmazásnak voltak kitéve. A Horthy –korszakban az erőszakos magyarosító törekvések eredménye, hogy a faluban élő szerbek hivatalosan nem használhatták anyanyelvüket. Bár egyes források szerint a gyakorlatban nem volt ilyen, és a tilalmakat nem tartatták be, mégis nagyon feszélyezettek voltak sok éven keresztül az emberek.
A szerbség helyzete a II. világháború során csak romlott, hisz sokuknak, mint a magyar katonáknak az akkori Jugoszlávia (Bácska) megszállásában kellett részt venni. Sokan megjárták a Don (Szovjetunió) poklát is. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a közösség nagy lelkesedéssel köszöntötte a Vörös Hadsereget (a szerbek közbenjárásának köszönhető, hogy Deszk kimaradt a harcokból). Az is természetes volt, hogy leginkább a fiatalok vettek részt cselekvően a falu politikai és gazdasági életében. A különböző politikai megmozdulások alkalmával szorosabb kapcsolatot építettek ki a település magyar lakosaival.
A háború utáni politikai átalakulások gazdasági változások meghatározóak voltak a település életében. Itt kell megemlíteni, hogy 1948 -ban itt alakult meg az első szerb (akkor délszláv) kultúrcsoport.
A központosított pártrendszerben, az ország összes településéhez hasonlóan Deszken is felszámolták a magánbirtokokat. Ennek legnagyobb vesztesei az itt élő szerbek voltak, akik közül sokakat Hortobágyra deportáltak, és mindent elveszítettek. A parasztpolitika és a kuláküldözés, valamint a Tito elleni politikai kampány negatívan hatott mindenkire, de főként a szerbségre. Rejtélyes még ma is, bár sokan kutatják és írnak is e korról (Deszki füzetek 20. szám: Péntek volt 1950. június 23, szerző: Rusz Borivoj, kiadta a Bánát Szerb Közhasznú Egyesület) melynek történetét és fontos okmányait próbálták elhomályosítani, meg nem történtnek nyilvánítani, ami sokáig sikerült is.
Az 1956-os események talán Szeged közelsége miatt, elkerülték Deszket és a környező településeket. A szerb lakosság, de az itt élő magyarok is a nacionalista és forradalmi-ellenforradalmi elvektől elzárkóztak –csak néhány forrófejű fiatal volt, akikre nem is figyeltek. Abban az időben a határ Jugoszlávia felé nyitott volt, de a Deszken élő szerbek hűek maradtak szülőföldjükhöz, hazájukhoz.
Az események után a megszilárdítás ideje alatt az MSZMP politikája alapján újjászerveztek mindent. Ennek részesei voltak a deszki szerbek is, akik közül sokan bekapcsolódtak, néhányan ekkor disszidáltak, a többség, ahogy mondták némán tanult a történelmi megtorlásokból. Külön jogszabály biztosította a Magyar Népköztársaság területén a nemzetiségek egyenjogúságát: Alkotmány 61. § 3. pontja „a Magyar Népköztársaságban minden nemzetiségű állampolgárnak egyenjogúságot, anyanyelvének használatát, oktatását, nemzeti kultúrájának megőrzését és ápolását”. A helyzet hozzájárult a két nép közti viszony normalizálódásához, és egymással közösen, egymást tisztelve dolgoztak minden téren. A szerb lakosok nagy része különböző felsőfokú iskolát végzett, ami fontos volt a fennmaradáshoz. Bár a beolvadás is most már sokkal nagyobb volt, de fontos volt az együttlét minden területen. Ez hatott a szerb kulturális élet fellendítéséhez. Az, ami gát volt, az egyház háttérbe szorítása, ami egy nemzetiségnél nagy érvágás. Maga a nemzetiségi politika is néhol negatívan hatott a nemzetiségekre, így a deszki szerbekre is. Mégis ez az időszak volt Deszk számára a szerb népi kultúrán keresztül történő megismertetésére az országban és határon kívül.
Az 1990. évi események természetesen változást hoztak a deszki szerbek életében is. Sokan visszakapták saját javaikat (ház, föld, stb.) bár sajnos csak kevesen élvezhették, mivel sokan elhunytak. Negatívan hatott Jugoszlávia szétesése, illetve Szerbia, mint külön ország létrejötte. Maga a község a nagy fejlődés időszakát élte és éli meg ma is, hisz minden fejlődött, így a szerbség fennmaradását elősegítő egyház, oktatási és kulturális intézmények, ezen belül a kulturális élet. A deszki szerbek az idők folyamán megtanulták, hogy a három dolgot: a vallás, a nyelv és a kultúra ápolását kell mindig szem előtt tartani, amit ma is nagyon aktivan végeznek. Ami talán még fontosabb szülőtelepülésükön: a jövőben is együtt békében, barátságban, jóban- rosszban a magyarokkal; bebizonyosodott a történelem folyamán, hogy ez a fennmaradáshoz nélkülözhetetlen.
A szerbek kulturális élete régen és ma
А Deszken élő szerbekről tudvalevő, hogy minden időben fontos szerepet töltöttek és töltenek be ma is a falu gazdasági, társadalmi és kulturális életében. A történelmi idők folyama mindig változásokat hozott magával a faluval és az itt élő emberekkel.
Ami a lakosság összetételét illeti az is változott: hol több, hol kevesebb volt a szerb lakosok száma. Ez befolyásolta a kulturális tevékenységet a gazdasági és politikai események mellett. Vannak időszakok, legfőként a múltban, amik nincsenek dokumentálva, de van olyan is, amit nem tudunk fellelni, illetve eltűntek. Sok esemény, dolog van, amit csak a hallomások alapján tudtunk meg, illetve különböző leírásokból ismertünk meg.
Ma már könnyebb a helyzet, a technika fejlődése lehetővé teszi a korszerű multimédia eszközeivel a rögzítést, megőrzést. Ez a biztosítéka annak, hogy mindent, ami fontos dokumentálni lehet és kell.
Ha a deszki szerbek kulturális életét, illetve néptáncegyüttesének történelmét nézzük, öt szakaszt különböztetünk meg a század elejétől napjainkig. Ezen szakaszokat élesen elválasztják egymástól a megtorpanások és újjászületések szakaszai.
I. szakasz a századfordulótól az I. világháború kezdetéig (1900 – 1914)
II. szakasz Az I. világháború kezdetétől a I. világháború befejezéséig (1914 – 1945)
III. szakasz A II. világháború befejezésétől 1973-ig
IV. szakasz 1973 – 1991 közti időszak
V. szakasz 1991 – napjainkig
I. szakasz a századfordulótól az I. világháború kezdetéig (1900-1914)
Erről az időszakról, ami a szerb kulturális tevékenységét illeti, sajnos elég halvány képet tudunk alkotni, hisz írásos anyag nincs. Így csak átöröklött hallomásokra és szájhagyományokra hagyatkozhatunk, ami az idők folyamán megkophatott, vagy át is alakulhatott. Sajnos sem korabeli tanúk, sem szereplők nem szólhatnak meg, és még írott emlék sincs az eseményekről. Legmegbízhatobb a következtetés az újból a régire. Az biztos, hogy a szerbek kulturális élete egy állandó aktív és hasznos folyamat volt, kisebb megszakításokkal az identitás megőrzése szempontjából.
A szerb görögkeleti egyház és a hozzátartozó felekezeti szerb iskola volt a gondozója, hordozója a tradícióknak és szokásoknak. A pópa és a tanítók szívós, szorgalmas munkával tanították a fiatalokat a régi hagyományok tiszteletére, szeretetére és gyakorlati alkalmazására. Elsősorban amatőr színjátszás és éneklés- zenélés jellemezte a különböző programokat is, amiket а nagy egyházi ünnepek alkalmával rendeztek. Nincs sem kép, sem írott anyag a történtekről és résztvevőiről, viszont megmaradt a zene és ének, valamint néhány könyv, amelyekből színdarabot tanultak. Egy biztos, hogy sok szerb, elsősorban gyerek vett részt a programokon melyek csak egy “zárt kör” (a deszki szerbek) részére készült, és ők láthatták. Viszont a nyelv és kultúra ápolása szempontjából nagy jelentőségűek voltak, és tömegeket mozgattak meg, mint közreműködőt, és mint nézőt.
Volt még egy fontos hely, az 1900-as években alakult Deszki Szerb Olvasókör. Sajnos erről sincs írásos emlék, csak elbeszélésekből vannak adatok. Ez az olvasókör az akkor Drausz Mátyás kocsmájának udvari épületében volt (ma Széchenyi u. 24. sz.) az I. világháborúig. A tagok általában tehetős férfiak voltak, és egész évbent látogatható volt. A gondnok ajánlotta mindig a könyveket, melyek között hősi énekek, történelmi regények és még népmesék is szerepeltek. Szeszes ital fogyasztása tiltva volt, de sakk és kártyapartikat rendeztek. A tevékenység folytatódott a háború alatt is.
A deszki szerb tambura zenekar az 1930-as években
II. szakasz az I. világháború kezdetétől a II. világháború befejezéséig
Ebben a szakaszban sem volt változás: az egyház szerepe a szerbek kulturális életében még is erősődött. A szakasz első részében nagy nyomás nehezedett a nemzetiségre, ami bár az egész időszakra jellemző, de a háborúnak Magyarországra háruló súlyos következményei miatt a húszas években volt a legsúlyosabb.
Talán ezért az itt maradt és nem optált szerbség még jobban összekovácsolódott, amiben nagy szerepe volt a szerb görögkeleti egyháznak. Az egyház ez időszakban buzgón gyakorolta a népszokások, hagyományok és az ünnepek műsorainak szervezését, lebonyolítását. A legfontosabb ünnepek és események: szerb karácsony, szerb újév, Szent Száva napja, Szent György napi népszokások, Lázár napi köszöntő virágvasárnap előtti szombaton, húsvét, pünkösd ünnepe és a “Dodole” esőért járás, szerb búcsú a templom felszentelésének ünnepe valamint a “rogály”, aratás és a szürеt (Feldolgozva a “Deszk füzetek” sorozatban 1.-22.)
Az bizonyos, amit a képek, elbeszélések, és most már az igazán kevés írott anyag is bizonyít, hogy előtérben a színjátszás volt.
Leírás szerint a következők vettek részt a színjátszók munkájában: Gyorgyev Milivoj, Adamov Szída, Csobanov Radoja, Tuczakov Sztévó, Novkov Bojka, Adamov Mila, Adamov Lyubica, Todorov Rádó, Novkov Kátá, Novkov Mladen, Adamov Szída, Jancsikin Lyubó, Belájszki Zórka, Rusz Nevenka, Rusz Rádiszláv, Rádin Márijána, Jancsikin Jeftimír, Jevremov Obrad, Gyukin Todor Mártinov Máxa, és még sokan, akiket nem említettek.
Vezetőjük és rendezőjük Jancsikin Jeftimir volt, aki nagy népszerűségnek örvedett, és valóban tehetséges ember volt e munkához. Abban az időben, de a folytatásban is a színjátszók vitték a főszerepet. Az akkor játszott színdarabok minden bizonnyal a kor eseményeit vitték színre, elsősorban humorosan. Nem voltak külön zenészek, táncosok és énekesek, de a színdarabokban mindig volt zene, ének és tánc is.
Deszki szerb fiatalok arató ünnepsége 1941-ben
Sok tehetséges tag neve maradt fenn a harmincas évekből. Kiemelkedőek: Jancsikin Jeftimirné, Vukoszávlyev Krisztina, Todorov Rádó, Novkov Krisztina, Brczán Angéla, Rusz Szófia, Rusz Ladiszláv, Csvrgó Milos, Vukoszávlyev Momcsiló és mások.
A nehéz körülmények között dolgozó csoport tevékenységének a II. világháború vetett véget. A fiatal férfiakat katonai szolgálatra vitték, így érthető, hogy ezidőben senkinek sem volt kedve énekelni. Csak nagy ritkán, ünnepekkor tértek be az iskola épületébe, ahol tanteremből átalakított helyiségben találkoztak, és szerényen szórakoztak. De szervezett fellépésről szó sem lehetett. Így maradt ki egy hat évnyi idő 1939-1945 között a deszki szerbek szervezett kulturális életéből. E kimaradás hátrányait csak a háború befejezését követően lehetett érezni, mert mindent újra kellett kezdeni. A legnagyobb probléma az volt, hogy nem volt kivel!
III. szakasz a II világháború befejezésétől 1973-ig
Ez a szakasz közvetlenül a II. világháború kezdete után vette kezdetét. A helyzet merőben más és új volt.
A deszki szerb színjátszók 1946-ban
Az újjászervezett színjátszó csoport már 1945. január 8-án nagy előkészület után előadott egy színdatabot Jancsikin Jeftimir által vezetett csoporttal. A karácsonyi fellépés a körülményekhez képest meg voltak vele elégedve, és ezzel kezdetét vette egy újabb szerb kulturális fellendülés Deszken. Oly nagy lehetőségei még nem voltak a nemzetiségi együtteseknek, bár a körülmények között szabadon kifejthették képességeiket, valóra válthatták elképzeléseiket.
Sajnos azonban a jó körülmények nem voltak elegendőek, hisz a háborúban sokan elestek, és elmenekültek az országból vagy kiöregedtek. Az utánpótlás pont a leírt okok miatt elmaradt. Bebizonyosodott az is, hogy az új generációnak több igénye van a zenére és táncra, így a folytatásban efelé orientálódtak.
A régi csoport „öregjei”: Novkov Krisztina, Novkov Mladen, Novkov Radivoj, Brczán Braniszlávka, Tuczakov Miléva és Brczán Vladimír mellé csatlkoztak a 12-14-éves tehetséges színjátszó, éneklő, táncoló, és zenélő „gyerekek”: Rádity Velimír, Brczán Milka, Rusz Márk, Tuczakov Melánia, Gyukin Gyurica, Zsivity Rádó, Zsivity Mító, Markovlyev Vászó és Markovlyev Szávó.
Deszki szerb színjátszócsoport 1947-ben
Az együttes sehonnan senkitől nem kapott anyagi támogatást, mégis szépen fejlődött. Tudvalevő, hogy egy kulturcsoport munkájában mi mindenre van szükség a működéshez. Ruhákra, cipőkre, bocskorokra, népviseletre, hangszerekre, díszletekre van szükség, és anyagiak az utazásra, bár akkor erre nem is gondoltak, csak a helyi fellépésekre. Az anyagiakat a csekély belépők bevételéből és maguk által biztosították. Számos sikeres előadást adtak elő a faluban, ami bizonyitotta a fejlődésüket. Csak és kizárólag pénzügyi akadálya volt a működésnek.
Deszki zenekar
A változást 1948-ban augusztus 20 -án egy Szegeden megrendezett nemzetközi néptánc találkozón való sikeres szereplés hozta. A szegedi szereplés megnyitotta a kaput a fellépésekhez. A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége egy turnét szervezett a Győr-Sopron, Vas és Zala megye horvátok lakta településeire. Ez a 43 fellépésből álló turné a szerb-horvát nyelv és kultúra ápolásának fellendítését volt hivatott szolgálni.
15 fő vett részt ebben: Rádity Velimír, Rusz Márk, Adamov Males, Gyukin Gyurica, Tuczakov Melánia, Jevremov Cvetkó, Zsivity Mító, Jevremovné Szabó Rózsika, Antóni István, Krsztin Gyulinka, Krsztin Zorka, Rusz Dusica, Markovlyev Szávó, Novkov Péró, és Tuczakov Zágorka.
Deszki szerb Néptánc csoport 1951-ben
Május 1-i felvonulás
A Deszki Délszláv Népi Együttes 1959-ben
Műsorukat összetákolt színpadokon, mezőn és tarlón, országutakon, kocsmákban, iskolákban, régi kúriákból átalakított kultúrházakban adták elő szerb-horvát és magyar nyelven. Hisz a tánc, ének, és zene mellett irodalmi része is volt a daraboknak. Mindenki örült a szereplésnek, bár a hangulatot nagyban befolyásolta, hogy a deszkiek közül ekkor sokakat deportáltak Hortobágyra.
A sikeres kulturális élet folytatódott, új vezetőjük Rádity Velimír személyében, aki több továbképzésen is részt vett, hisz ekkorra már sok csoport működött. A Szegedi Nemzeti Színházban nagy sikerrel mutatták be a deszki gyűjtés alapján készült Leányszöktetés kompozíciót és ismétlését az Újszegedi Szabadtérin. Közben sokan csatlakoztak a csoporthoz, magyarok is, és a sikersorozat csúcsa a Gyulán megrendezett fesztivál volt.
Az 1956-os események negativan hatottak a csoport tevékenységére. A különböző társadalmi és gazdasági átszervezések miatt hiába próbáltak talpraálni, nem sikerült, és a csoport 1962-ben megszűnt. Az akkor már országos hírű csoporthoz sokáig érkeztek még meghívások, de azok válasz nélkül maradtak. Ehez hozzájárult még a generációs probléma is, hisz nem voltak fiatalok, akik az „öregek” helyébe léptek volna.
E súlyos válság idején volt néhány fiatal, akik a szerb egyházközösség parókia épületében gyülekeztek. Saját szórakozásukra táncoltak, énekeltek, a hagyományaik ápolását megtartva keresték a kiutat. E munka kitartó szervezője,az egykori aktív táncos, Móriczné Sévity Máró volt, aki összefogta a fiatalokat. Biztos, hogy a kitartás lett az alapja a ma is aktívan működő „Bánát” szerb néptáncegyürttesnek. Ennek bizonyítéka, hogy az akkori gyerekek közül még ma is sokan vannak a szerb vallás, nyelv és kultúra ápolói között.
IV. szakasz 1973-1991 közti időszak
A kitartó munka meghozta gyümölcsét, mivel az érdeklődök száma napról napra nőtt. Felfigyeltek rá a falu vezetői is, hisz úgy látták, illetve a “politikai irányelvek is olyanok voltak, hogy keresni kellett a formát a működéshez. Mégis egy színdarab bemutatása volt a szerb csoport “újraéledésének” jele.
A volt vezető, Rádity Velimír irányításáva 1973. január 7-én bemutatták az “Izbirácsica” színművet. A bemutatót azonban eltérve a hagyományoktól most nem a parókián vagy az iskolában tartották, hanem a község Művelődési Házában.
A munkát folytatták a parókia épületében, és kezdetét vette az amire vágytak: a tánc, a zene és az ének. 1973. szeptember 22-én megalakult a szervezett forma: a Deszki Szerb Klub. Az ünnepélyes keretek közt történt alakuló ülésen most már énekkel, tánccal és zenével mutatkoztak be a fiatalok, akiket közben a Pécsről hazajött tanár, Gyórgyev Milivoj irányított (1973-1986). A bemutatkozás sikeres volt, és megkezdődött az aktív munka. A létszám is növekedett, és most már magyarok is bekapcsolódtak.
Nagy sikert aratott az (ötösfogat) öt fiú tánca Bránimír Gyokity Csivijáski Dzsumbusz zenéjére, amit Budapesten is bemutattak nagy sikerrel. Kricskovics Antalnak, a “Fáklya” táncegyüttes vezetőjének is megtetszett, elhatározta, hogy segít a deszki csoportnak Deszken, ahol több koreagráfiát betanított, melyek éveken keresztül repertoáron voltak. Sok régi zenész is visszatért, mert nagy szükség volt rájuk, hisz az elkövetkező években nagyon sok fellépés volt, nemcsak Deszken és környéken, de országszerte is.
Csivijáski Dzsumbusz
A MDDSZ szervezésében az elkövetkező időszakban évente országos turnékat szerveztek olyan településeken, ahol délszlávok (szerbek, horvátok és szlovének) élnek. Ezeken a turnékon fontos volt a zene, tánc és ének mellett az anyanyelvápolás bemutatása is. Több irodalmi műsor és színdarab került betanulásra, viszont a legsikeresebb B. Nusity Analfabéta humoreszkje volt, amit talán 30-35 alkalommal is előadtak. A sikert jelzi az is, hogy a “Nas Ekrán” délszláv nemzetiségi adás az Magyar Televízión a deszkiek szereplésével indult.
A gyerekcsoport (úttörő) is szépen fejlődött, és vetélkedőket nyerve kijutottak Jugoszláviába is, ami ezekben az időkben nagy dolog volt.
A csoportnak majdnem minden héten volt egy-két fellépése Szeged klubjaiban (műsor-táncház). De megkezdődött a folklórszemlék időszaka is. Az 1977-ben délszláv folklórszemlén Kricskovity: Aratás című kompoziciója nem hozott sikert. Jártak ez évben turnén Baja környékén, amivel ők maguk nem voltak megelégedve. Ez magyarázható a táncosok létszámának csökkenésével, mivel sokan vagy tanulmányi vagy családi okok miatt elmentek. A zenekarnál is voltak problémák, hisz sokan kiöregedtek.
“Aratás” koreográfia
Elmondható azonban, hogy e problémákat a vezetők hál’ Istennek rövid időn belül megoldották. Következő évben már sikeresen szerepeltek minősitő fesztiválon (Ezüst II) , „Járd a kólót” délszláv zenekarok lemezfelvételen is sikeresek voltak a zeneszámok. Аz akkori kultúráért elismerések közül „Miniszteri dicsérő oklevelet” és „Szocialista kultúráért” elismerés részesei voltak, amit Gyukin Mladen táncos is megkapott.
Gyukin Mladen középen
Ebben az időszakban sok jugoszláviai csoport vendégszerepelt Magyarországon, így Deszken is megfordultak. Megállapítható volt, hogy a deszki, Bánát csoport felkészültebb, jobb, minőségibb munkát végzett. Sajnos sok időnek kellett eltelnie, hogy viszonozzák a vendégszereplést. A zenekar részt vett Trsityben (Szerbia) a Vukov Saboron.
A következő években folytatódott a sikersorozat a „Paletta” néptánc programmal a megyében, és a megmérettetés különböző minősítő fesztiválokon. E fesztiválokon a bronz fokozattól az Arany III–ig minősítéseket kaptak. Televíziós és rádiós programokban való részvételek sokasága, és a délszláv településeken kultúrműsorok jellemezte munkájukat. Így került sor Baja város víziszinpadán egy közös műsorra, a szerb előadóművészek köztük a legrangosabb Predrág Cune Gojkovity részvételével. Ez évben meghívást kaptak a „Progyoh levács, Progyoh Sumádiju” fesztiválra mely egy sokéves fellépéssorozat és barátság kezdete volt Rékovác községgel.
Rékováci túrné
A sikerek eléréséhez fontos volt az anyagi háttér, így került sor az együttműködésre a Dél -Tisza –menti ÁFÉSZ-szal 1984-ben, és a nevük felvételére is.
Minősítő Fesztivál
Az 5 éves jubileum után mozgalmas időszak következett be, hisz kezdtek sokasodni a meghívások, elsősorban az akkori Jugoszláviából, de érkezett Lengyelországból is. A lengyel Debnoi meghívásnak 1986-ban tudtak eleget tenni.
A jugoszláv fellépések is szaporodtak, hisz Rékovác mellett 1987-ben Topolán szüreti fesztiválon és Sibenikben (Adria- parti gyerekvárosban) is felléptek.
Kalenic
Közben vezetőváltás történt, Gyorgyev Milivoj helyét Adamov Csedomír vette át, aki két év után átadta a jelenlegi vezetőnek, Brczán Krisztifornak a munka irányítását és szervezését. Valamint bekapcsolódott a munkába a Vrbasi (YU) Néptáncegyüttes koreográfusa, Vujcsin Lyubomír- Mile aki teljesen új irányt alakított ki, ami a táncok eredetét és népviseletét illeti. Ezt a tevékenységét a mai napig végzi. A koreográfiák legtöbbje Mile munkája, melynek eredménye a sikeres fellépések sokasága.
1990-ben még több fellépés volt Jugoszláv területen Tarcsin, Bajmok, Váljevó, Ruma településeken. A hazai fellépések és fesztiválok száma nőtt.
A finanszírozás nagyon fontos volt, ezért keresni kellett a megoldást, hogy több pénzhez jussanak terveik megvalósítása érdekében. Ezt a formát a megváltozott politikai és gazdasági körülmények hozták, hisz a pályázati rendszer bevezetése szükségessé tette, hogy megalakuljon a „Bánát Szerb Kulturális Egyesület”. Ez azért is fontos volt, mert az eddigi nemzetiségi tevékenységek mellett más, a nemzetiségi lét fennmaradásához szükséges tevékenységeket is terveztek végezni.
V. szakasz 1991 – napjainkig
Folytatódott az elkezdett munka, ha lehet azt mondani, hogy még intenzívebben mint eddig, hisz sok meghívást kapott a csoport most már nem csak hazai részről, de külföldről is, Európa különböző országaiból. Az utánpótlás újra indítása, fontos mérföldkő az Együttes életében. Egy új generáció nőtt fel, amely az elkövetkezendő másfél évtizedben meghatározó szerepett töltött be.
Utánpótlás a 90’-es évek elején
Utánpótlás a 90’-es évek elején
Most már a szerbiai, az állandó Rékováci fellépések mellett nagy megtiszteltetés volt 1992-ben részt venni a Gucsai világszerte ismert “Aranytrombita” fesztiválon. A következő években több külföldi szereplés volt Deszk képviseletében, Németországban, Wiesenbach-ban, ahol megkezdődött a két település máig tartó kapcsolata. A szerbiai Vrsac, Bajmok, Sombor, Topola, Becsej és Csenej mellett a Franciaországi Donneri. A Zlatibori (Szerbia) fesztiváli fellépések sorozata 1993-ben kezdődött és mintegy 10 évig tartott.
Túrné Wiesenbach
Természetesen nem maradtak el a hazai fellépések, és еlmondhatjuk, hogy a sikerek sem, hisz különbözö fesztiválokon mindig jó helyezést értek el. Fontosak, ünnepélyesek és nagyszámú résztvevőt és érdeklődöt vonzó események a jubileumok és ezeknek a méltó megünneplése: 1993-ban a 45 éves, 1998-ban 50 éves és 2018-ban 70 éves.
A 45 éves jubileumra készülve elhatározták, hogy az együttes eddigi tevékenységét megírják és kiadják, ez volt a “Deszki füzetek “első száma. Igény merült fel a fontosabb szerb hagyományok leírására, így folytatása is lett és tart még ma is . A zenekar ekkor készítette el kazettáját „Bánáti dallamok” címmel, és elkezdődött a máig is nagy népszerűségnek örvendő „Bánátski Sabor” szerb egyházi és népdal, valamint népzenei fesztivál.
A leírtakból is kiderül, hogy sok más tevékenység is szerepelt a Bánátnál, ami fontos a szerb kultúra ápolása, megőrzése szempontjából. Ilyen az összegyűjtött tárgyakból, népviseletekből, eszközökből és képekből álló nagy anyag is, melyet kiállítás formájában bemutattak a szerb parókia épületében és több helyen, valamint később egy állandó kiállítás volt a szerb iskola egyik volt szolgálati lakásában. Látható, hogy ez a tevékenységbővítés is fontos, amihez anyagiakra van szükség. Ezért volt szükséges 2004-ben egy újabb átalakulás: “Bánát Szerb Kulturális Közhasznú Egyesület “lett az új név és sok lehetőségű működési forma.
Az 50 éves jubileum évében kezdődött egy nemzetközi sikersorozat, hisz ekkor szerepelt első alkalommal Malmő (Svédorszg)-ben a Bánát Néptáncegyüttes a Szerb Folklór Európafesztiválon.
Malmö
Ez a fesztivál Szerbia határain kívül (diaszporában) működő szerb néptánccsoportok megmérettetésének találkozója. Másfél évtizeden keresztül aktívan és sikeresen szerepelt a csoport a fesztiválon. Bizonyítják ezt az eredmények, hisz 1999-ben Belgrádban és 2000-ben Linzben, Ausztria) bronz minősítést, 2001-ben Párizsban (Franciaország) Deszk a következő évre megkapta a szervezés jogát.
Belgrád 1999.
Linz 2000.
Párizs 2001.
Jalta 2001.
Deszk 2002.
Deszk 2002.
A Deszken 2002-évben rendezett fesztivál volt a szakemberek és résztvevők szerint a legjobban megszervezett és lebonyolított esemény. Itthon arany, 2003-ban Pále ezüst (Bosznia –Hercegovina) 2004-ben Svájc ezüst, és közönségdíj, 2005-ben Németország és 2006-ban Bécs arany, 2007-ben Vrbas ezüst, és a legautentikusabb együttes különdíj, 2009-ben Temesvár bronz, és a legjobb táncos díja Brczán Krisztifor kapta.
Temesvár
Bécs volt az utólsó fellépés e fesztivál sorozaton, ahol csak a reviális részben mutatkoztak be.
2001-ben megnyílt a kapu ahhoz, hogy más országok néptánc világfesztiváljain szerepelhessenek: Ukrajna, Olaszország, Szardinia, Málta, Madeira, Tunézia és Bulgária.
Szardínia
Bergamo
Nagyon fontos kiemelni a zenekar tevékenységét, a néptáncosok kísérete mellett zenekari számokkal is felléptek itthon és külföldön. 1993-ban kiadásra került a „Bánáti dallamok” című hanganyag, Tóth Mihály szerkesztésében.
Bánát Zenekar
A kitartó muka eredménye a „Szerb dallamok északtól délig” című CD, (2001) amelyet a fiatalokból álló új zenekar adott ki, valamint több rádió és tv felvétel is sugározta műsoraikat. Külön ki kell emelni a tamburazekar tevékenységét, akik nagy sikert arattak több nemzetközi tamburafesztiválon, mint a Novi Sad-i „Tamburica Fest”, Csókai tamburafesztivál (Szerbia), Tamburafesztivál (Makedonia), és sok éven keresztül résztvevői voltak a Romániai Szerb Népzenei Fesztiválnak (Nagycsanád, majd Szentmiklós).
A hagyományápolás, ami tulajdonképpen a megalakulás óta fontos szerepet tölt be a csoport munkájában, mégis e szakaszban bontakozott ki a legjobban. A gyűjtéseknek eredménye már írott formában (Deszki füzetek – Pcsesza-Novi Sad) megjelentek, sőt koreográfiákban is, a legsikeresebb a „Durdevski uranak” Szent György napi kikelet. Emellett még a lakodalmas népszokások feldolgozása is sikereket hoztak. A karácsonyi, húsvéti és „Svecar” család védőszentjének ünnepe még ma is minden deszki szerb családnál élő hagyomány. Ezek egy részét a Bánátosok be is mutatták ünnepek alkalmával a kulturális műsorokban. Ami mégis a legfontosabb, hogy korhű, eredeti helyszínen, népviseletekben és tárgyakkal elevenítették fel a hagyományt. Első ilyen felelevenítés Dr. Felföldi László gyűjtése alapján 1980-ban a Dadale-esőhívogatás volt, amit még Ópusztaszeren is bemutattak. Egy hosszú szünet után 2001-ben a Szent György napi kikelet hagyományának felelevenítése után, 2010-től a karácsonyi „bádnyák égetést” újitották meg, ami régi alvó népszokás volt, mégis fontos a mai napig, majd a „Tojáskocogtató Európa bajnokság” húsvétkor, ami szintén folyamatos, mint a szőlőszentelés, az aratási népszokások 2017-től, a Dadоle népszokás, és a Szent Iván napi koszorúfonás.
A 2013-ban megrendezett szerb „lakodalom” volt a legemlékezetesebb, legtöbb embert vonzó, jól megszervezett és lebonyolított hagyománysorozatot felelevenítő rendezvény. Hosszantartó előkészület után egy többnapos „élő-eredeti” feldolgozás volt. Figyelemreméltó, hogy minden eredeti volt, a menyaszonytól (Teleki Éva) a vőlegényen (Gyorgyev Branimír) kumon (Rusz Borivoj) sztari szváton (Gyorgyev Vojiszláv) bukliás (Brczán Krisztifor)-on át a tisztelendőig (Milicsity Szvetomír), illetve a násznépig. Eredeti helyszíneken, népviseletben, eredeti szokásokkal, énekekkel, táncokkal, ételekkel és italokkal. Ezt az eseményt rögzitette több Tv, illetve egy sokórás videófelvételen marad meg az utókor számára. A hagyományápolási rendezvények a jövőben is folytatódnak, folyamatosan szeretnék bővíteni is. Ehhez fontos és pontos feltáró munkára van szükség, és természetesen jó és precíz megvalósításra.
Fontosak és népszerűek a „ Bánát” által szervezett programok, köztük kiemelkedőek a minden évben megrendezésre kerülő „Karácsonyi műsor”. E programban bemutatják az eltelt idő legsikeresebb produkcióit. Természetesen a legkisebbektől a legidősebbekig, minden generáció képviselteti magát. A sok résztvevő és a nagy érdeklődés a jelzője a sikeres munkának.
A szerb néptánc, népdal és népzene ápolása mellett más tevékenységeket is kezdtek művelni, szervezni: mint 1994-től a “Banatski Sabor” szerb népdal és népzenei találkozó megrendezése. Ennek a találkozónak az a célja, hogy minden évben egy helyen fellépjenek az országban szerb egyházi és népdalokat éneklő szólisták és kórusok, valamint zenekarok. A szereplés mellett a tapasztalatcsere és barátkozás is nagyon fontos. Jelentkeztek a szomszédos országokból is fellépők, elsősorban Szerbiából és Romániából, de voltak résztvevők Horvátországból és Bosznia –Hercegovina Szerb Köztársaságából is.
2010. évtől az Ajvárfesztivál, amely nemzetközi gasztrofesztivállá nőtte ki magát. A fesztivál programjai között megtalálható a Kézműves utca, Balkán terasz, Folk Fest, Traktor Show, Parika nyúzó, és Ajvárfőző verseny. A fesztivál célja elsősoban, hogy bemutassa a szerb kultúrát, emelett teret ad más balkáni kultúrák bemutatására. Az Ajvárfesztivál nagy kultúrális kavalkád.
E periódusban folytatódott a “Deszki füzetek “kiadása, minden évben egy szám. Ebben a deszki szerbek fontos népszokásai, hagyományai, vallási ünnepei, fontos történelmi eseményei, épületeinek története, valamint a mezőgazdasági munkákhoz kapcsolódó szokásaik kerültek feldolgozásra, és ezeket tették közzé írott formában. A kiadvány kétnyelvű, szerb és magyar nyelven jelent meg, eddig 22 szám, de tervezik a folytatást is.
Az 1973-as megalakulás óta mindig a működés helye volt a probléma. Nem elsősorban a próbák és előadások szempontjából, azt sikeresen megoldották, hanem a népviselet tárolása, illetve egy másik fontos tevékenység, ami ebben a szakaszban bontakozott ki: ez a különböző összegyűjtött képek, tárgyak, eszközök, népviseletek stb. tárolása, amelyek a deszki szerbek helytörténeti kiállításának alapjai. Volt a régi kultúrházban kialakított hely, majd egy része a parókia épületében és a mostani Faluházban. Majd végső helyére került a 2012. január 27-én átadott Szent Száva Szerb Kulturális, Oktatási és Hitéleti Központban.
Szent Száva Szerb Kulturális, Oktatási és Hitéleti Központ
Ez a központ lett a Bánát székhelye is, abban a hitben, hogy megoldódik minden probléma, ami a működés helyét illeti. Ez az jelentette volna, hogy a próbák helyétől a népviselet tárolásán át a helytörténeti múzeumtól az irodáig, valamint előadó teremig minden egy helyen van. A tevékenységek bővülése magában az épületben ahhoz vezet, hogy állandó bővítésre van szükség. Ebben az épületben működik a szerb óvoda és általános iskola alsó tagozata, minden évben több és több gyerekkel (a Budapesti Nikola Tesla iskola deszki tagozataként működik). Az épület bővítése, fejlesztése a megnövekedett igények miatt elengedhetetlen.
A szerb helytörténeti kiállításnak a padlástérben alakítottak ki helyet, ahova a restaurálások, katalogizálások után modern tárlókba helyezve mutatják be az érdeklődőknek a szerbek értékeit. Sajnos a kiállítandó anyag szempontjából ez a hely is kevés, a végső megoldás egy “Élő szerb tájház” lenne, amiről már régen álmodnak, és ha minden a tervek szerint alakul, néhány éven belül ez is megvalósul.
Néprajzi gyűjtemény
A padlástér egy részében működik a Deszki “Arany kezek” kézműves műhely. A deszki szerbek szövését, hímzését bemutatva, valamint szerb népviseletek készítését végzik a helyi tánccsoportnak és az országban működő más csoportnak.
Műhelytagok
Kézműves műhely
Nagyon fontos a bemutatókon és a kiállításokon való részvétel. Az aktív és minőségi munkát dicséri, hogy a Magyarországi Szerb Színház részére “Milos veliki” monodráma szereplőjének jelmezét is Deszken készítették, ami teljesen hű másolata az eredetinek. Biztos, hogy a legérdekesebb, legszebb a 2021. augusztus 19-én megnyitott “Leány stafirung“ kiállítás a Szent Száva Központban.
E műhely az utóbbi idők reneszánszát éli, hisz nagyon népszerű a tevékenységük, sok helyen és sokszor kell bemutatkozniuk évente az ország különböző népművészeti kiállításain, vásárain, rendezvényeken és táborokban. Az “Arany Kezek” szervezésben is rendeznek sok programot és népművészeti kézműves tábort is. A tevékenység bővült, hisz elkezdték a fából készült tárgyak restaurálását is, ami időigényes, viszont fontos, hogy az utókor számára fennmaradjanak a szerbség életében fontos tárgyak, eszközök is.
A fenmaradás egyik legfontosabb feladata az utánpótlás nevelése. Ezt nagyon nehéz, de szép munkának, feladatnak tartották mindig a Bánátnál. Ezért kezdték el a népzene, néptánc megszerettetését már óvodás korban, és az iskolában az ifjúsági csoporton át jutottak el azok, akiket érdekelt a tánc az együttesben. Mindig fontos a fejlődés miatt a továbképzéseken, szemináriumokon való részvétel. Ez a kezdetektől így van, de talán a kibontakozást e periódus hozta. Nemcsak a vezetők vettek részt, hanem táncosok, zenészek is, a hazai mellett szerbiai szemináriumokon is. A szerbiai szemináriumok azért fontosak, hogy a résztvevők pontosan megtanulják a különböző régiók táncait, zenéjét és énekeit, valamint a népviseleteket is megismerjék, hogy a koreográfiák, amit táncol a csoport, mindenben tükrözzék a származás helyét.
Deszk házigazdája már nyolt éve a szerb népzenei tábornak, elsősorban gyerekek részére. A táborok száma évról évre nő, országos és helyi szinten is, így ma már Deszken a Bánát szervezésében évente négy sikeres tábort szerveznek és bonyolítanak le. A néptánc és népzene mellett két kézműves tábort is szerveznek.
Az emlékek megőrzése és az utódoknak való átadása fontos feladata az egyénnek és a csoportoknak is. Ebben a hitben végzi munkáját a “Bánát” is, hisz olyan sikeres dolgok kivitelezését végezték, mint a deszki régi szerb temető emlékparkká átalakítása volt 2012-ben. Ez a projek is pályázati pénzből valósult meg. A pusztulófélben lévő, elhanyagolt területet először felmérték, majd virtuálisan kidolgoztak eredeti képeket, azonosították az elhunytakat, és digitalis térképet készítettek a területről. A modern technika is hozzájárult, hogy a deszki szerbek így is megőrizzék őseik emlékét, és átadják az utókornak. Nagy jelentőségűek voltak a társadalmi munkák a régi temető újra zöldesítésére is. Öshonos fák, bokrok, cserjék és virágok telepítésével megszépült a hely.
Régi szerb temető
A kemény és kitartó munka eredménye a sok oklevél, kitüntetés, plakett és tárgy, ami a Szent Száva központ dísze. Az viszont biztos, hogy az 1997-ben Szentendrén kapott “Szent Száva“ érdemrendre a legbüszkébbek.
Szent Száva érdemrend
Ez a kitüntetés az, amelyik legjobban fémjelzi a munkát, amit végeznek, hisz a szerb vallás, anyanyelv és kultúra ápolásáért adta át a “Bánátosoknak” Pávle szerb pátriárka. Van még egy emlékplakett, melyet a Magyar Művelődési Intézet adományozott 2007. évben: ez a PRO CULTURA MINARITATUM HUNGARIAE.
Nemzetiségi Díj
Ez azért jelentős, mert a kitüntetés jelzi, hogy a nemzetiségi kultúra fontos része az össz magyarországi kultúrának, és megőrzése, megtartása közös nagy feladatunk.
Minden eredmény mögött nagy munka áll, és külön nagy munka a feltételekhez és programokhoz az anyagiak megteremtése.
Díjak, amelyekre büszkék vagyunk:
Csongrád megye Alkotói Díj
Tamburica Fest Novi Sad
Szent Száva Díj Bánát Táncegyüttes
Szent Száva Díj Bánát Zenekar
Szerb Európa Folklor Fesztivál Deszk
Arany minősítés Deszk, Schwäbisch Gmünd, Bécs
Ezüst minősítés Vrbas, Pale, Linz
Utószó
Az a munka, ami Deszken folyik biztos, hogy példaértékű és követendő. Hisz minden történelmi időben és helyzetben a deszki szerbek a fennmaradásuk érdekében megtettek mindent. Ami számukra a család szentsége mellett a legfontosabb: az a vallás, nyelv és kultúra. Mindezt úgy, hogy a velük együtt élő ma már többségi magyar nemzetet ne sértse, bevonták őket a munkába. Így sok szimpatizánsa lett Deszk községben a szerbek kultúrájának. E kultúra volt, amin keresztül sokan sok helyen az országban és határon kívül is megismerték a falut, és reméljük, sokáig még fennmarad, és bővül az ismertsége.
Ami nagyon fontos, hogy a múltat nem feledve a mának építeni, hogy a jövőnek megmaradjon minden, ami fontos egy népnek, jelen esetben a deszki szerbeknek; valamint munka mellett élvezni annak gyümölcsét. A legeslegfontosabb dolgok közé tartozik, hogy ezt mások is élvezzék, tiszteljék és szeressék.
Utánpótlás csoport 2022.
Ifjúsági csoport 2021.
Felnőtt csoport
Senior csoport
Bánát Zenekar 2021